Az állami anyakönyvezés belügyminisztériumi irányítása

Az állami anyakönyvezés elkezdésekor a Belügyminisztériumban megszervezték a központi anyakönyvi ügyosztályt, amelynek hatásköre az állami anyakönyvek vezetésére vonatkozó valamennyi kérdésre kiterjedt. 1897-től megszervezték az önálló állami anyakönyvi főosztályt. A dualizmus korában az anyakönyvvezetés felső szintű irányítása mindvégig megőrizte önálló szervezeti kereteit. Az I. világháborút követően, az ország jelentékeny részének elveszítése döntően érintette az állami anyakönyvezést. Az anyakönyvek egy része az utódállamokhoz került.

A két világháború között az anyakönyvi ügyek intézése, irányítása változatlanul önálló részleg keretében folyt. A terület-visszacsatolásokkal jelentősen megnövekedett az ezirányú feladat. Ezért 1940-től ismét önálló osztály jött létre. Amikor az ország területén húzódott a frontvonal, a harcok jelentős károkat okoztak az anyakönyvekben is.

A 2. világháborút követően az újjáalakuló Belügyminisztériumban az anyakönyvezés felső szintű vezetésére ismét közjogi ügyosztály jött létre. A háború következményeinek megfelelően a közigazgatás területi átalakításával módosult az anyakönyvi kerületek egy része is. Ez a területi átalakítás az évtized közepére felgyorsult és ekkor alakították ki a napjainkban is működő megyerendszert, és jött létre a környező településekkel kibővült jelenlegi (nagy) Budapest.



Anyakönyvezés a tanácsrendszer idején

A tanácsrendszer kiépítését követően 1950-ben a közigazgatási feladatok belügyminisztériumi irányítása a helyi tanácsok főosztálya hatáskörébe került. Ide sorolták az anyakönyvi ügyek intézését is. A belügyminiszter 1950-es rendelete értelmében az anyakönyvvezetők kinevezése a tárca előzetes véleménynyilvánítása mellett tanácsi hatáskörbe ment át. Ezt a második anyakönyvi törvényben rögzítették. Erről az 1952. évi 19. számú törvényerejű rendeletben rendelkeztek, s ami az 1894. évi XXXIII. számú törvénycikket és módosításait felváltotta.

1953-ban megszűnt a belügyminiszternek a tanácsok feletti felügyeleti joga. Ezt a Minisztertanácson belül működő Tanácsszervek Osztálya gyakorolta. Az anyakönyvek feletti felügyelet továbbra is a Belügyminisztériumnál maradt. Ezen a harmadik anyakönyvi törvény az 1963. évi 33. számú törvényerejű rendelet változtatott azzal, hogy az anyakönyvi igazgatás feletti felügyeletet elvonta a belügyminisztériumtól és a Minisztertanács elnökére ruházta át. Ezt a jogkört a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályán, majd a 1970-es évek elején felállított Tanácsi Hivatalon keresztül gyakorolta.

Az anyakönyvek másodpéldányainak vezetését a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1981. évi 5. tvr.-e 1981. január 1-jével megszüntette.



Az anyakönyvezés a rendszerváltás után

A szabályozáson a negyedik anyakönyvi törvény az 1982. évi 17. számú törvényerejű rendelet lényegi módosítást nem hajtott végre. A rendszerváltást megelőző időszakban, felszámolták az MTTH-át (a Minisztertanács Tanácsi Hivatalát) és a közigazgatás irányításával kapcsolatos egyes feladatköröket ismét a belügyi tárcára ruházták. Ekkor az anyakönyvezés is visszakerült ide, s különböző nevű főosztályok gyakorolták az irányítást. A tanácsrendszert felváltó önkormányzati közigazgatási szisztémában az anyakönyvi ügyintézés a polgármesteri hivatalok feladatköre lett. Ma is a hatáskörükbe tartozik.