header pattern

Irodalmak

Schneider Miklós

(Érsekújvár, 1897 – 1945) tanár, levéltáros. A budapesti egyetemen történelem-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. 1928-ig szülővárosában tanított, majd Magyarországra települt át. 1928-tól Fejér vármegye, 1937-től 1945-ig Vas vármegye főlevéltárosa volt. Helytörténettel és nemesi családtörténettel foglalkozott. A Fejér vármegye (Budapest, 1937) című monográfiát Juhász Viktorral együtt szerkesztette.

Főbb alkotásai a Fejérmegyei nemes családokVas megye kétségtelen nemesei és a Nemes családok története.

Kempelen Béla

Született Budapest, 1874. június 21-én és meghalt Budapest, 1952. augusztus 27. napján Kismagyariban. családtörténetíró, heraldikus.

Magyar nemes családok című művében Nagy Iván hiányait akarta pótolni, de nem javította ki a hibáit, csak a családok számát növelte. 120 ezer nemesi családról akart írni, ebből mintegy 40 ezer sikerült. Többnyire közli a nemességszerzés időpontját és a nemeslevél lelőhelyét. Messze felülmúlta a Nagy Ivánnál szereplő 10-12 ezer családot, de tudományos igényesség tekintetében messze elmarad tőle.

Herpay Gábor

(Szabadszállás 1885. október 5. – Debrecen, 1946. augusztus 15.) levéltáros. 1910-ben a debreceni református teológián lelkészi képesítést, majd 1917-ben a Debreceni Egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1912-től városi levéltáros, 1916-tól Hajdú vármegye főlevéltárosa volt.

1944 októberétől Debrecen és Hajdú vármegye főispánja, a demokratikus kormányzat megalakulása után alispánja volt, egészen lemondásáig.
Gondos adatgyűjtésen alapuló helytörténeti és családtörténeti munkákat írt.

Legfőbb művei Nemes családok Debrecenben (1925), Nemescsaládok Hajdú vármegyében (1926), Debrecenbe beköltözött polgárok azaz Matricula civium 1715–1867 (1936).

verbói Szluha Márton

(1936) budapesti genealógus. Kőszegen tanult, majd építészmérnöki diplomát szerzett. Tagja a Magyar Történelmi Társulat Archeográfiai, Heraldikai és Genealógiai Szakosztályának. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság választmányi tagja, majd alelnöke.

Noha szakmája szerint nem történész, mégis a második világháború utáni nemzedék kiemelkedő genealógusai közé tartozik. Számos műben dolgozta fel a nemesség genealógiáját, általában megyék szerint.
Folytatta Horánszky Pál befejezetlen művét a liptói nemességről, melynek a háború alatt csak az első két kötete jelent meg. A többi kéziratban és jegyzetekben maradt. Szluha Márton ezeket a saját kutatásaival egészítette ki, egészen a jelenkorig. Foglalkozott azon családokkal is, melyek csak az 1754-es nemesi összeírás után érkeztek a megyébe. Hiányossága, hogy a címerek mellékes szerepet játszanak. Ugyanazon családok ágainál azonos címereket tüntet fel, melyek nincsenek tekintettel az egyes változatokra, valamint Horánszky számos tévedését is átvette.

Főbb alkotásai: Vas, Liptó, Bács-Bodrog és Nyitra vármegye nemes családjaival foglalkozó kötetei, és a Felvidéki nemes családokról szóló irodalma.

csíkszentmihályi Sándor Imre

(1877. február 14. – 1930. január 3.) genealógus, heraldikus, újságíró, a kolozsvári Magyar Jelzálog Hitelbank tisztviselője

1902-ben csíkszentsimoni Endes Miklós sógorával, Kelemen Lajossal, S. Gyulay Richárddal, Köpeczi Sebestyén Józseffel, Török Pállal és Köblös Zoltánnal megalapították a „Genealógiai Füzetek” című családtörténeti folyóiratot, melynek főszerkesztője lett. Ekkortájt levelezett kora jelentős történészeivel (pl. Szádeczky-Kardoss Lajossal), valamint nagy munkabírással és kitartással kutatta nem csak a családok leszármazását, címerét, hanem többek között Kolozsvár jelképeit is.