header pattern

Árendás

Azoknak az elnevezése, akik egyénileg vagy csoportosan (pl. valamely település) ingatlan javakat béreltek. Az árendásság fogalma a 17. sz. első harmadában alakult ki. Az árendás a tulajdonossal szerződéses (contractus) bérleti viszonyban állt.

Az árendás jobbágyok rendszerint szabad menetelű jobbágyok voltak, de ha nem is minden esetben, a földesúrhoz való viszonyuk mindenképpen kedvezőbb volt, mint az urbárium alapján szolgáló társaiké. A jobbágy a birtokában levő föld után haszonbért fizetett, s általában egyéb szolgáltatással nem tartozott a földesúrnak.

Az úrbéresek rendszerint megüresedett jobbágytelket, majorsági birtokrészeket, remanenciália földet, legelőterületet ( makkoltatás), ill. valaminek a jogát (pl. italmérés) bérelték. A török alól felszabadult Alföldön a 18. sz.-ban általános gyakorlat volt, hogy az elpusztult vagy elnéptelenedett települések határait a szomszédos helységek legeltetésre vagy szántóművelésre bérbe vették a tulajdonostól, ezek az ún. pusztabérletek.

Az árendásnak újabb, rokon fogalma, a népnyelvben árendásnak nevezett bérlő. Az árendást helyenként a szerződéses viszony miatt kontraktualistának is nevezték.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon