header pattern

Jobbágytelek

Másként jobbágyhely, latinul sessio, porta vagy fundus. A földesúr által a jobbágyoknak meghatározott szolgáltatásokért használatra átengedett föld. A jobbágytelek volt a feudalizmus rendszerében a termelés és adózás alapegysége.

A telekszervezet Mo.-on a 13–14. sz.-ban szilárdult meg. Fennállását csak a jobbágyfelszabadítás szüntette meg. A jobbágytelek két részből állt: belső telekből és külső telekből. Tartozhatott még hozzá ún. telken kívüli állomány ( haszonföld, szorgalmi föld stb.) is. A jobbágytelek után a földesurat munka-, termény- és pénzjáradék illette meg ( robot, kilenced, census, ajándék).

A jobbágytelek nagysága függött a határ kiterjedésétől és a jobbágyok számától. Eredetileg egy jobbágytelek akkora terület volt, amekkora egy jobbágycsalád eltartásához kellett. A jobbágytelek felaprózódása már korán megindult, sok helyen eredetileg sem volt egész telek, csak résztelek.

A jobbágytelek kiterjedésének országos szabályozását első ízben az úrbérrendezés (18. sz. második fele) során hajtották végre. A telekkel rendelkező jobbágyok elnevezése a telkes jobbágy, marhás jobbágy, szemben az úrbéres külsőséggel vagy belsőséggel sem rendelkező zsellérrel, gyalogjobbággyal.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon