header pattern

Zsellér

A tágabb értelemben vett jobbágyság alsó rétege. A zsellér szó jelentése századok folyamán változott, sőt az úrbérrendezés előtt helyileg is más-más kritériumok alapján minősült valaki zsellérnek. Néhol az, aki egyáltalán nem vagy csak jelentéktelen mennyiségű telki földdel rendelkezett, vagy aki nem saját házhelyen lakott, vagy akinek nem voltak igás állatai, esetleg éppenséggel egyik említett tényezővel sem bírt.

A zsellér fogalom gazdasági tartalma nem mindig fedte a jogi értelmezést. Bizonyos esetekben zsellérnek számított az is, aki „kiváltságként” zsellér-szolgáltatásokkal, azaz a jobbágyokénál könnyebb, kevesebb szolgáltatással tartozott. Ilyen esetekkel többnyire az újonnan jött, letelepedni szándékozó jobbágyok között találkozunk. Vagyoni helyzet szempontjából is jelentős differenciák lehettek közöttük. Némelyik nagyobb mennyiségű szőlő vagy telken kívüli állomány felett rendelkezve, megközelíthette, esetenként felülmúlhatta a telkes jobbágyok vagyoni szintjét.

A zsellér-fogalom egységesülése az úrbérrendezés során következett be. Ettől kezdve a hivatalos szóhasználatban és joggyakorlatban a zsellérség két csoportra: házas (lat. inquilinus) és házatlan (lat. subinquilinus) zsellérre oszlik. Az előbbiek közé tartozott minden olyan jobbágy, akinek telki állománya nem érte el a helyileg megszabott jobbágytelek 1/8-ad részét.

A zsellérek szolgáltatásai jóval kisebbek voltak, mint a telkes jobbágyoké, a földesúrnak csak gyalogrobottal tartoztak. Erre, valamint az igaerő hiányára utal gyalogjobbágy, gyalogszeres elnevezésük is. Tágabb értelemben a zsellérek közé tartozott a nem mezőgazdasági foglalkozású, úrbéres földdel nem rendelkező személy is. Míg a korábbi századokban a zsellérnek módja nyílt különböző feltételek mellett jobbágytelket felvállalni, a jobbágyfelszabadítás során a zsellérek nagy többsége nem vagy csak minimális földhöz jutott. A mással közös háztartásban élő zsellér elnevezése kenyeres gazda.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon