header pattern

Nemesség

Mai nap már inkább csak társadalmi jelentőséggel biró, kitüntető örökös cím, melyet az állam elismer, adományoz és visszaélések ellen oltalmaz; de fényes történeti emlékek fűződnek hozzá, megfelelően annak a fontos szerepnek, amellyel a lemult időkben birt, midőn ugy tiszteleti jogai címben, rangban, mint köz- és magánjogi kiváltságai, mentességei, szabadságai, valamint a köznek tett szolgálatai magasan a többi osztályok fölé emelték; az államhatalomnak részese vagy kizárólagos birtokosa, míg a többi osztályok annak inkább csak alá voltak rendelve.

A N. eredetét tekintve, dacára az ide vonatkozó bőséges irodalomnak, még mindig sokat vitatott kérdés és mert századunk politikai küzdelmével szorosan összefügg, megitélésénél a pártszempontok nem egyszer győzedelmeskednek a tárgyilagosság rovására. Első jelenségeit a társadalmi pszichologia magyarázza meg.

A fejlődés alacsony fokán azt látjuk ugyanis, hogy néhány kiváló a társaság élére jut, azt vezeti és annak megfelelő hatalmat, tekintélyt élvez. Kezdetben, mint Caspari, Lubbock szépen kifejtik, a fizikai erő arisztokráciája ez, tehát csak azok az erős és bátor férfiak, kik a társaságnak létét biztosítják, akik a helyett, hogy megfutamodnának, szembe szállnak a veszéllyel és életök árán is készek övéiket megvédelmezni.

De a fejlődéssel csakhamar felismerik a szellemi erő becsét is, melyre most már szükség van a kormányzásban és mert az élet e bölcsőkorában a tudást csak az élettapasztalás szolgáltatja, az öregebbek emelkednek tekintélyre, mint akikhez a nép önkénytelen fordul, ha tanácsra van szüksége. Majd a további fejlődő viszonyok bizonyos munkamegosztást igényelnek. Míg kezdetben az egyén harcos, kormányzó és az életföntartásra szükséges munka stb. végzője is egy személyben, később a különböző foglalkozásoktól nem csak időben, de egyénileg is elválik.

A nép ösztönszerüleg azokra bizza a védelmet, kiket erre legképesebbeknek tart; azokra a kormányzás és igazságszolgátatás munkáját, kinek tapsztalatában és jogérzetében leginkább bizik; az Isten tiszteletét azokra, kikben a vallási érzés megnyilatkozását legélénkebbnek tartja. De e foglalkozások mindinkább egész embert kivánnak, ugy hogy akik végzik, nem képesek saját létfentartásukról külön gondoskodni, vagyis csakhamar kiváltságuk lesz, hogy a köznek tett szolgálataik fejében a társaság többi tagjainak munkáját igénybe vehessék és igy olyan előnyöket élvezzenek, melyektől mások megfosztvák.

A szorosabban vett családi élet kifejlődésével pedig tényleg bizonyos örökösödő osztályok keletkeznek ama felfogás alapján, hogy a gyermek alkalmasabb atyja állásának betöltésére, mint az idegen. E nézettel a fejlődés alacsony fokán mindenütt találkozunk és nem is alap nélkül; Caronnak ama tétele, hogy nincs hamisabb, mint az a hit, hogy a jó matematikusnak a fia jó matematikus, a jó katonáé jó katona lesz, csak a későbbi időkre találó.

A kezdetleges viszonyokban, de ahol már a szorosan vett családnak alakulása, valamit a foglalkozási osztályok elkülönülése bekövetkezett, ez utóbbiak között a válaszfal erős és a gyermekek nevelése alig áll egyébből, mint a szülők életének szemléléséből, azok tapasztalásának átvételéből; könnyen érthető tehát, hogy képességeik is ez irányban fognak inkább fejlődni. De minél egészségesebb valamely népnek haladása, annál hamarabb jelentkezik nála bizonyos állandó rendre való törekvés, vagyis az életnek a jog, esetleg a vallási tételek által szabályozása; másrészt meg a vezető családokban is megvan a vágy: előkelő, kiváltságos állásukat biztosítani.

A történetből látjuk, hogy ez a törekvés nem kelt sehol feltünést, miután célja nem valami újat létre hozni, hanem a létezőt megerősíteni. És ahol ez bekövetkezik, ott jön létre a szoros értelemben vett N., az öröklő nemesi rend. Később is előfordulhat ugyan még személyes N., életfogytiglan tartó jogokkal, de az öröklő N. mellett most már csak kivétel, másodrendü alakulat

A magyar N. eredete a honfoglalás tényével szorosan összekötött. A hét, illetve nyolc nemzetség alkotja a magyar államot, és birja azt, míg a meghódítottak és bevándoroltak, mint idegenek, a középkor szokásainak megfelelően többé-kevésbé jogtalanok. Később, midőn a hosszas együttélés következtében ezek is már a magyar állam tagjaiként jelentkeznek, a régi jogaival élő magyarság mint kiváltságos osztály tünik fel.

Eredetében tehát a N. és a nemzetség fogalma egyet jelentett; bár idővel előfordulhatott, hogy a hosszas háboruk következtében, vagy a belvillongások folytán a király ellen fellázadók a földnek birtokától elestek és igy utódaik, midőn a N. a földbirtokkal szoros viszonyba jut, a nemesek közé nem számíttatnak; valamint azt is tudjuk, hogy már a vezérek korában, de még inkább első királyaink alatt számos idegen a magyarok közé felvétett és jogaikban részesült.

A kereszténység és a lovagi kor szellemének hatása alatt a kiváltságos magyarság N.-gé, majd nemsi renddé alakul, de létének alapja továbbra is a régi marad: a hazát, melyet alkotott, fentartani, a földet, melyet birt, megvédeni első sorban az ő kötelességét képezte. E felfogásból kiindulva, és mert a közjogokat birták, a nemesek a szent korona tagjainak (membrum sacrae coronae) neveztettek. De a magyar N. kebelében a jogegyenlőség elve uralkodott; a hűbériség intézményei, habár egyes hatásaikban jelentkeznek is, egészben kifjelődni nem képesek, minden egyes nemes ember a koronás király alatt állott és a N. együtt alkotta a politikai értelemben vett nemzetet.

A főnemesség tulajdonképen csak az egyházi és világi nagyokból, az országos méltóságok és főtisztségek viselőiből állott; a főnemesi örökös címek csakis külföldi mintára, a mohácsi vész után terjednek el, előzőleg alig egy-két család birt vele.

Az 1351. XI. t.-c. szerint az ország minden igazi nemesei egy és ugyanazon szabadsággal birjanak; majd Verbőczy részletesebben nyilatkozik: «Magyarország főpapjai, egyházkormányzói, zászlós és egyéb nagy urai, nemesei ugy nemességökre, mint javaikra ugyanegy szabadsággal, mentességgel és előjogokkal élnek, egyik úr sem bir több szabadsággal, sem bármely nemes kevesebbel».

Az országgyülésnek két táblára válásával a jogegyenlőség annyiban változást szenved, amennyiben az egyháznagyok és főurak mint főrendek ezután is személyesen vesznek részt a törvényhozásban, míg a köznemesség, mint alsóbb rend képviseleti úton, de a N. sarkalatos jogaira az egyenlőség továbbra is fenmarad és alkotmányunknak mindig alapelve volt. E sarkalatos jogok Verbőczy szerint:

1. A nemes ember csak a koronás királynak van alárendelve;

2. Birói ítélet nélkül le nem tartóztatható;

3. Közterhektől, szolgálatoktól ment, csak honvédelmi kötelessége van;

4. A királynak, ha az alkotmányt sértené, ellenállhat. A nemesi alkotmány reformjára törekvő mozgalom századunk 20-as éveiben indul meg és fokozatosan ér céljához: az 1836. XI. t.-c. szerint az úrbéri telken lakó nemesek katonák elszállásolására köteleztetnek; az 1844. IV. t.-cikkben a nemesi javak szerzése, az V. t.-cikkben a hivatalképesség a nem nemeseknek is megadatik; végre 1848. A rendi államszervezet helyt ad az alkotmányos népképviseleti monárkiának, a nemesi kiváltságok megszünnek, illetve közpolgári szabadságokká lesznek, hogy mint e törvény előszavában szépen mondja, «az összes magyar nép jogban és érdekben egyesítessék». A magyar N. elévülhetetlen érdeme, hogy e nagy átalakulás az ő kezdeményezésére és határozatára következett be.

De azért a magyar N. címben ma is fennáll és a koronás király által kitünő hazafiui érdemekért osztogattatik, sőt valami csekély jogmaradványok még mindig fűződnek hozzá, igy:

1. Jog a nemesi címnek, előnévnek, címernek, koronának használatára; az 1879. XL. T.-c. büntetendőnek rendeli ennek jogtalan használatát;

2. A jog bizonyos méltóságok (kamarási, asztalnoki), tisztségek (nemes testőrség) viselhetésére, alapítványok élvezhetésére, rendjelek (aranygyapjas rend) elnyerhetésére;

3. A nemesek mint ilyenek vehetnek részt az országyülési képviselőválasztásban, ha bebizonyítják, hogy 1872-ig valamely választási lajstromba bevezettettek, a főnemesi családok örökös tagjai pedig a főrendiházba jogosultak;

4. A rang elsőbbségét élvezik. A magánjog körében pedig a hitbizományok alakításának joga.

Forrás: Pallas Nagylexikon