header pattern

Egyéb nemzetiségek

Lengyelek

A lengyelek nyugati szláv nép. A lengyel népnév honfoglalás előtti, oroszoktól átvett szó. Eredetileg irtványföldek lakóit jelölte. A lengyelek és a magyarság között a honfoglalás óta intenzív politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatok alakultak ki. A magyar feudalizáció a lengyel és cseh államszervezéssel szoros kapcsolatokban fejlődött, történelmünk során gyakran erős konvergencia volt tapasztalható a két állam életének alakulásában. A középkori lengyel művelődés intézményei jelentékeny hatással voltak Mo.-ra, a magyar kultúrára. Lengyel földön jelent meg az első magyar nyelvű nyomtatott könyv.

A lengyel egyetemek és irodalom hatására a magyar írás hangjelölése részben a 14–15. sz.-i lengyel írásgyakorlat elveire támaszkodva fejlődött ki (mássalhangzó-jelölés). A magyar és lengyel állam szoros kapcsolatait időről időre megerősítették dinasztikus, államszövetségi kapcsolatok, a népi érintkezésnek azonban nem voltak jelentékenyebb lehetőségei. Mo. 1918 előtti területén zárt csoportokban a Kárpátokban élő lengyeleknek, a goráloknak sem volt közvetlen érintkezésük a magyarság paraszti tömegeivel. A mai országterületen egyetlen lengyel, gorál falu volt, a Szögliget és Szádvár szomszédságába telepített Derenk (v. Gömör m.). E községet a Horthy-rendszer idején vadaskert létesítése céljából felszámolták, lakóit a környéken több helyre telepítették le.

A rekatolizáció idején a 16. sz.-ban emigráló lengyelek antitrinitárius csoportja Erdélyben telepedett le a magyar unitáriusok közösségei mellé. A 18. sz. második feléig Kolozsvárott önálló lengyel gyülekezet állt fenn. Lengyelo. állami önállóságának elvesztése, felosztása, valamint a meg-megújuló felkelések következtében a 18. sz. utolsó negyedétől a II. világháború befejezéséig Mo.-ra rendszeresen érkeztek lengyel menekültek, ezek között azonban az 1940-es éveket nem számítva, alig fordultak elő paraszti elemek. A magyar–lengyel népi kulturális érintkezés feltáratlan terület.

Olaszok

Az olaszok az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó, újlatin nyelvet beszélő, Itáliát benépesítő nép, az olasz nemzet tagjai. Olaszok élnek még Jugoszláviában (Isztriában, Dalmáciában), D-Svájcban és DK-Franciao.-ban. Az olasz nyelv az itáliai provincia és szűkebb környezetének romanizálódott ókori lakosságának és a középkor elején bevándorlóknak (főként germánok) nyelvéből fejlődött ki. Az olasz kultúra a középkor folyamán az európai fejlődés élvonalában állt. Az olaszok gazdasági, társadalmi, politikai kapcsolatai a Földközi-tenger medencéjén kívül a Közel-Keleten Közép- és K-Európában is jelentősek voltak.

A magyarság a Kárpát-medencébe való beköltözésétől kezdve részben közvetve, részben közvetlenül állandóan érintkezett az itáliai, dalmáciai olaszokkal. Városainkban a középkorban egyéb újlatin népelemek mellett itáliai, dalmáciai olaszok is voltak [Szepesolaszi (v. Szepes m.), Bodrogolaszi (Borsod-Abaúj-Zemplén m.), Nagyolaszi (v. Liptó m.), Olasztelek (v. Udvarhely m.) stb.] A középkori magyar nyelvben az olasz szó azonban nemcsak itáliai eredetű, hanem vallon népességet is jelölt.

Az újkorban kisebb földműves telepeik is keletkeztek (Bánság). Katonai személyeken kívül földmunkások is kerültek az olaszok közül Mo.-ra, azonkívül az ún. „kőfaragó és a kútásó taliánok”. Az olasz népnév eredetileg általában olyan újlatinokat jelölt, akik a Ny-i egyház hívei voltak. Olasz szavunk a szláv nyelvekben elterjedt újlatin jelentésű vlach szó többes számú alakjából származik. Később szűkült le jelentéstartalma az itáliai olaszok megjelölésére.

Bolgárok

1. bolgár-törökök, a török nyelvcsaládba tartozó ótörök nép. A bolgár szó eredeti jelentése keverék. A bolgárok a 4. sz. utolsó negyedétől tűntek föl a Don és Kubány közötti sztyeppén. A hun birodalom bukása után az avarok támadása nyomán két csoportra bomlottak. 630 körül a Volga és a Káma folyók találkozása környékén telepedtek meg, létrehozták az onogur törzsszövetséget.

Történetükben fontos mozzanatot jelentett 660 körül a volgai bolgár állam megalakulása, amelynek fővárosa, Bolgari fontos kereskedelmi központtá vált. Nagy szerepet játszottak Közép-Ázsia és Európa kapcsolataiban a bolgár állam és kereskedői. 920 körül a volgai bolgárok szunnita mohamedánokká váltak. Államuk 965-ig a kazároktól függött.

987-ben a hegemóniáért folytatott törzsi versengésben harcok robbantak ki, melynek következtében számos előkelő bolgár kíséretével együtt Mo.-ra menekült. Hazánkban a bolgárokat (mohamedán) vallásuk alapján mint böszörményeket említik. Később a kereszténnyé vált magyar állam gazdasági életében is jelentős szerepet játszottak. Utóbb ugyan beolvadásukat vallási meggondolások alapján különféle korlátozó intézkedésekkel siettették. A volgai bolgárok állama ismét megerősödött.

A K-európai kereskedelmi utakat s jelentős részben az orosz városokat mint árulerakó helyeket gazdasági ellenőrzésük alá vonták. A Volga, Káma folyók környezetében élő finnugor lakosságra kiterjesztette hatalmát e keleti bolgár állam. Az őshazában maradt magyarok ugyancsak a volgai bolgár állam befolyása alá kerültek. Az orosz fejedelmek növekvő hatalmával szemben a 12. sz. elejétől sikeresen védték a volgai bolgárok kereskedelmi hegemóniájukat, mígnem 1236-ban Batu kán mongol csapatai el nem foglalták az egész országot. Ettől fogva az Arany Horda részévé vált. 1431-ben itt alakult meg a kazáni tatár kánság.

2. A dunai bolgárok az onogur törzsszövetség felbomlásakor váltak ki a többi bolgár törzs közül, majd a Don vidékéről 679 után az Al-Duna mellékére vonultak. Az al-dunai szláv törzsekkel szövetségre lépve feudalizálódó államot hoztak létre, amelynek befolyása Erdélyre és szinte az egész Kárpát-medencére kiterjedt. Jelenlétükkel még az É-i-Középhegység északi előterében is számolnunk kell. A feudális bolgár államban az eredetileg török nyelvű bolgárok asszimilálódtak, szláv nyelvűekké váltak. – A bolgár-török néppel, nyelvvel, műveltséggel a magyarság a 7. sz.-tól szorosabb kapcsolatban állott. Az onogur törzsszövetséghez fűződő szoros szálak teszik érthetővé a magyar nép nevének ungur, ugor, uhor, hungarus, venger stb. változatait. A bolgár-török és a magyar érintkezéshez kapcsolódó jövevényszavaink a szántóföldi művelés, kertgazdálkodás és az állattartás fontos mozzanatait érintik, máig alapvető szókincsünk alkotóelemei közé tartoznak. ( még: csuvasok)

3. bolgárok: az Al-Dunától délre élő, a dunai bolgár-törökből és déli szlávokból kialakult nép a mai Bulgária területén. A két népelem egymásba olvadásának befejezése előtt önálló államterületük alakult ki, amely 1019-ig megőrizte függetlenségét. Ekkor Bizánc hatalma alá kerültek. 1330-tól Bulgáriát az oszmán-törökök szállták meg. Csak az 1877–78-as orosz–török háborúban szabadult fel ismét.

A magyar történelem folyamán számtalan közvetlen kapcsolat alakult ki magyarok és bolgárok között. Az egykorú Mo. területére többször települtek le bolgárok csoportosan is és szórványokban is, legnagyobb számban a 18. sz. folyamán a Bánságba (Vinga, Óbesenyő). A legutóbbi évtizedekig a bolgárkertészeknek jelentős hatásuk volt a magyar paraszti, öntözéses kertkultúra kialakulásában.

Szlovének

A szlovének (a régebbi magyar nyelvhasználatban vendek, vendus tótok) délszláv nép Jugoszláviában, a Szlovén Köztársaság, a magyarság DNy-i szomszédja. Jelentékeny számban élnek szlovének Ausztriában és Olaszo.-ban is.

A szlovének a honfoglalás óta állandó kapcsolatban álltak a magyarsággal. Fontos szerepük volt a középkor folyamán elsősorban az É-itáliai, részben pedig D-német területek kulturális eredményeinek közvetítésében, s részben az ókori pannóniai termelési hagyományok átadásában. A Mura melléki és a szomszédos területeken élő szlovének életmódja, anyagi kultúrája közel áll DNy-Mo. magyarságáéhoz.

A szlovén–magyar kulturális kapcsolatoknak köszönhető, hogy a szlovének körében számos magyar tárgyú népköltészeti alkotás is fönnmaradt, különösen gazdagok a Mátyás királyra vonatkozó történetek. Az I. világháborút követő területrendezések következtében a mo.-i szlovének Jugoszláviához kerültek. Napjainkban 6–7 ezer körüli a számuk hazánkban. Túlnyomórészt a szentgotthárdi járás jugoszláviai határsávjában élnek.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon