header pattern

Magyarok

Krónikák és korabeli tudósítások időrendjéből egyértelműen kitűnik, hogy a Kárpát-medencei magyarság „honfoglalása” nem egyszeri alkalom volt, mint ahogy „az iskolákban tanítják”. Hanem, több hullámban, esetenként eltérő irányokból érkezett a Kárpát-medencébe.

Régi lengyel hagyományok (lásd: Nagy Lengyel Krónika) szerint a vengerek: a Kárpátok északi oldalán élt, az ugorokkal rokon népesség, Pannoniából származnak, ahonnan a Visztula és Wkra környékére vándoroltak. Ahonnan, a skandináv és germán népek nyomására fokozatosan keletre vándoroltak, majd egy részük - a hunokhoz csatlakozva [részben] - visszatértek Pannoniába.

Korabeli leírások szerint az ugorok: az Ugor-hegyek (Kárpátok), és a Don-Oka vonal között éltek. Ahonnan, kényszerből nyugatra (Kárpát-medencébe, Ugor-földre), északabbra (Jugriába), keletre (Volgán túlra, Nagy-Magyarba) és délre (Azovi-tengerhez) költöztek. Az ószláv krónikák fehér és fekete (Ugra-folyótól nyugatra és keletre élő) ugorokról tudósítanak. Adatok szerint, a 14. században még éltek magyar nyelvű népek a Don-forrásvidékén és a Káma folyómentén.

Korabeli tudósítások szerint a magyarok: a Don-Volga-Kaukázus háromszögben élő, ugorokkal (jugorokkal) rokon népesség. Akik, az ottani Madzsar nevű területről kapták nevüket, vagy őt adták nevüket ennek a településnek. Akik - külső népek nyomására - részben nyugatra (Kárpát-medencébe, Madzsariába) és a Volga mentén északabbra költöztek. Több korabeli tudósítás szerint még a 13. században is éltek magyarok a Kuma-folyó környékén (Kum-magyaria).

Tények és adatok

Települési adatok, vagyis a Kárpát-medencébe vándorló magyarság régi lakhelyeinek elnevezése és elhelyezkedése nemcsak korabeli krónikákban leírt vándorlási útvonalakhoz illeszkednek, hanem a nyelvi és genetikai térképekhez is.

Venger helynevek gyakoriak: Kárpátok északi oldalán, Odera-, Visztula-Bug-Narew folyó-vidék erdős-mocsaras hátságain. Jól illeszkedve az i.e. 10 ezer körüli Szvideri kultúra térhódításához, amely a Kárpát-medencei epigravetti műveltség egyik utóda.

Ugor névből eredő helynevek az Urál-hegységtől a Kárpát-medencéig olyan sávot formálnak, mint az utolsó jégkorszak jéghatár-vonala. Nem a sztyeppei, hanem erdős-ligetes helyeken.

Magyar névből származó helynevek két vonulatot alkotnak. Az északi sávban jól mutatják az ugorok kelet-nyugati irányú vonulását. A déli „vonal” szegényes, de illeszkedik a kimmer, szkíta, hun-ugor, volgai bolgár és türk-magyar nyugati irányú sztyeppei határvonalhoz.

Nyelvi adatok szerint a magyar nyelv erősen ragozó és kissé mássalhangzós. Toldalékozó jellege az ősi nyelvekre jellemző . Az igekötők és ragok jelentős száma is önálló-zárt fejlődésre utal. Valamint az, hogy ezek aránya-száma a Kárpát-medencétől távolodva fokozatosan csökken (még a rokonnak tartott nyelvekben is). Töretlen fejlődésére mutat a jövevényszavakat is átölelő magánhangzó harmónia is. A nyelvtani nemek, jelző-ragozás és létige hiánya, valamint a magánhangzó illeszkedés, a számnevek utáni egyes szám és a tárgy ragozása: urál-altáji logikai-szerkezeti sajátosság. Ez, az ősi (i.e. 10 e. körüli) nyelvek jellegzetessége lehetett.

Genetikai adatok igazolják, hogy a Kárpátok környékén élő (felvidéki magyar, szlovák, vend, dél-lengyel, ruszin, nyugat-ukrán, csángó) népesség genetikai [Y-DNS] összetétele nagyon hasonló. Jelentősen különbözve a környezetükben élő más népességek genetikai jellemzőitől.

Kárpát-medencében az ősi európai markereik aránya magas (közel 85 %). Ezen belül a kelet-európai R1a marker aránya jelentős (> 55 %). Viszont, az ázsiai markerek aránya alacsony (<1 %). E tények kétségessé teszik a Kárpátok népességének uráli-szibériai származását. De még az onnan származó népekkel való jelentősebb keveredésüket is. Egyéb jellemzőik [mtDNS markerek] és a korabeli tudósítások is arra utalnak, hogy a Kárpátok népességeknek már i.e. 6-8 ezer körül a „Krím-Balti vonaltól nyugatra kellett élniük”.

Mondaköri adatok arra utalnak, hogy a Kárpát-medence népessége szoros kapcsolatban állt más területek lakóival. Példa erre a Csodaszarvas-monda, amelyet legtöbb Kárpát-medencébe áramló nép a sajátjának tekintett. Ahogy, a Fekete-tenger melléki kimmerek, bolgárok és hun-ugorok; Jugriából Meotishoz vándorló ugorok; onnan keletebbre vándorló kazah-madjarok; valamint a Kárpátok és Urál közti erdős-sztyeppei sávban élő ugorok. Ez a tény is alátámasztja azokat a korabeli tudósításokat, miszerint a Kárpátok-Urál-Kaukázus háromszögben jelentős számú ugor-magyar-bolgár népesség élt együtt (i.sz. 6-9. századig). Nem lehet véletlen, hogy a szkíta szarvas-ábrázolások területi elhelyezkedése jól lefedi a régi venger-ugor-magyar-bolgár rokonnépek sztyeppei lakhelyének területeit.