header pattern

Zsidók

A Kárpát-medencében, a római kori Pannoniában, a 3. sz.-ban jelentek meg a Duna vonalán és a Dunántúlon. Utódaik aligha vészelték át itt a népvándorlást. A magyar honfoglalás után kétszáz évvel azonban itt voltak újból a mai Óbudán, Esztergomban, később Vasvárott és Sopronban. IV. Béla előmozdította bevándorlásukat a tatárjárás után, 1251-es privilégiumával.

A D-Németo.-ból érkezettekből a budai Várhegyen alakult a Zsidóváros. Amikor a királyok a nyugati határvárosokat gazdaságilag fel akarták lendíteni, a keresztényekkel egyenlő jogokat biztosítottak nekik a 14. sz. elején Pozsonyban és Sopronban. Osztrák, stájer és cseh földről érkeztek ide. A Kanizsaiak Kismartonban, a Garák Kőszegen fogadták be a Német- és Cseho.-ból érkező zsidókat. Kívülük Győrben, Tatán, Szakolcán, Verbón és Galgócon alakultak hitközségek. Tagjaik főleg zálogkölcsönökkel foglalkoztak. A mohácsi vész nyomán legtöbbjére kiűzetés várt.

A török uralom idején megjelentek a Balkán-félszigetről a spanyol zsidók Budán és Székesfehérvárott, a Duna mentén és a Tiszántúlon. Buda visszafoglalásakor (1686) felmorzsolódtak. Erdélyben Bethlen Gábor hívott be Töröko.-ból szefárd (spanyol eredetű) zsidókat.
A királyi Mo.-on csak a nyugati határszélen települtek meg: Kőszegen, Kaboldon, Kismartonban és Szakolcán.

A zsidók negyedik betelepülése a 17. sz. végére esik. A magyar főurak – Batthyányak, Esterházyak, Pálffyak és Zichyek – uradalmaik falvaiban zsidó községeket létesítettek a Cseh-Morvao.-ból származókból. Az ország északkeleti vármegyéiben is feltűntek az első zsidók. Itt lengyelo.-i betelepülőkkel találkozunk.

Az 1735–38-as országos zsidó összeírás harminc vármegyében 11 621 zsidóról tud. A szabad királyi városok és a bányavárosok falaik között nem engedték őket letelepülni 1840-ig. A 19. sz. első fele a falusi zsidó közösségek virágzásának időszaka. A gabona-, dohány-, gyapjú- és bőrkereskedelem a kezükben volt. 1867 meghozza a zsidóság emancipációját, a teljes egyenjogúságot. Nyomában a falvak zsidósága a városokba áramlik, leginkább a fővárosba és nagyarányú bevándorlás folyik Galicíából.

A magyar zsidóság száma 1944-ben 762 000 volt, a fasizmus munkaszolgálata és deportálása a korabeli Mo.-on 600 000 lelket semmisített meg. A mai Mo.-on 80 000 a számuk. – Vallási árnyalat tekintetében a zsidóság az 1868-as zsidó kongresszus után kongresszusi (haladó) és orthodox (konzervatív) irányzatúakra tagolódott. Chászid rétege is volt. A konzervatívok a jiddis nyelvet is használták. 1950-ben a megmaradottak egységes felekezetbe tömörültek.

Népszokásaikat a bibliai és talmudi időkből, valamint a középkorból hozták magukkal, de környezetükből is vettek át; vonatkozik ez a folklórjukra is.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon