header pattern

Trianon I. rész

3. Politikai határmegállapítás a csehszlovák határszakaszon

A politikai határ megállapítás mint diplomáciai aktus rövid idő alatt 1922 őszére lezajlott.

A bizottság ragaszkodott egy olyan javaslat előterjesztéséhez a magyar fél részéről, amely a trianoni határt legalább részben elfogadja. Az a szándék vezette őket, hogy a magyar fél önként fogadjon el valamit a trianoni vonalból s ne nekik kelljen ráerőltetni.

1921. november 4-én a Miniszterelnöknél tartott tanácskozáson az a döntés született, hogy "semmiféle határszakaszról kifejezetten semmi körülmények között le nem mondunk". A magyar kormány ezen elvi kijelentése miatt, a tárgyalások azért nem szakadtak meg, mert a határt fontosság szerint több szakaszra osztották: a.) Kassa (Pelsőc-Salgótarján térsége), b.) Salgótarján - Ózd (Nógrád-Gömör vármegyék részei), c.) Ipoly vonal, d.) Csap - Magosliget, e.) Duna vonal. A magyar vezetés számára életbevágóan fontos volt a Kassa és a Salgótarjáni szakasz. Megítélésük szerint, ha ezeket a szakaszokat az antant hatalmak elhanyagolnák, akkor a tárgyalások felfüggesztését is fontolóra kell venni, ha az a.) Kassai és a b.) Salgótarjáni szakaszon a magyar érdekek "lényeges sérelmet szenvednének", akkor a tárgyalások barátságosan felfüggesztendők. A többi részeken, azaz a c.) Ipoly vonal és a d.) Csaptól-Magasligetig terjedő szakaszról hallgatólag el is lehet tekinteni. Hasonlóképpen az e.) Duna vonaltól kivéve a Csallóközt, amelyet szintén elsőrangú érdeknek tekintett a magyar kormány.

Az Ipoly folyása mentén megállapított trianoni vonal maradt a végleges határvonal. A másik szakaszon a Batár folyó Tiszába való beömlésétől és a Csap-Sátoraljaújhelyi vasútvonal találkozásától Csap Debrecen felé eső határvonal a trianoni határvonal lett. A határmegállapító bizottság mindkét szakaszt - egy ellenszavazattal - elfogadta. Az 1921. december 19-i HMB Brünni ülésen nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar delegáció leszállított szerény ígéretei sem teljesülnek. A határmegállapító bizottság újabb helyszíni szemle mellőzésével döntött: az Ipoly és a Háromhatár hegy (Somoskőújfalutól ÉK -re eső 446 háromszögelési pont) Cered és Sajó folyó (Bánréve) és Jánok és Alsómihályi szakaszokra vonatkozólag, a határ pontosan a békeszerződés értelmében határozandó meg." Különösen a Jánok- Alsómihályi szakasz okozott csalódást a magyar fél részére, mert a Kassára irányuló magyar reményeket szüntette meg. A szavazás a magyar delegáció nélkül történt meg.

1922. január 13-i ülésen minden indoklás nélkül és a megígért helyszíni szemle teljes mellőzésével - a magyar biztos tiltakozása után - a Duna szakaszon is a trianoni vonalat, azaz a Duna főmedrét állapította meg a határmegállapító bizottság végleges határul. Itt is az volt a legfontosabb és egyetlen érv, hogy a Dunának, mint határnak a megváltoztatása a "béke alapjába" ütközik.

A határmegállapító bizottság mindezek ellenére - a részletes helyszíni szemle nélkül - 1922. március 28 - i ülésen a trianoni vonalat szavazta meg, azzal az indoklással, hogy a Sátoraljaújhely-Csapi vasútvonalnak Magyarországhoz való csatolása a "békeszerződés alapelvei"-be (Base du Traité) ütköznék. Ekkorra már tisztázódott, hogy mit ért a határmegállapító bizottság a "béke alapelvei" alatt: a Dunát, az Ipoly folyót és a Kassa-Csap-Királyháza vasútvonalakat.

Az eddig tárgyalt esetekben a határmegállapító bizottság általánosságban szavazta meg a trianoni határvonalat, és mind ez idáig a csehszlovák delegáció javaslatot nem nyújtott be, azt hangoztatván, hogy a csehszlovák delegáció a trianoni határ bázisán áll. Tevékenységük csupán a magyar javaslatok elleni védekezésre, és elutasítására szorítkozott. A trianoni határnak bizonyos szakaszokon történt általános megszavazása után a határmegállapító bizottság mindkét érdekelt fél delegációjától részletes helyi javaslatot kért, amely később semmit sem ért.

A határmegállapító bizottság a szavazásra kerülő szakaszokban soha semmilyen sorrendet nem tartott be,

A határmegállapító bizottság kedvenc taktikája volt a tárgyalásokon a különböző határszakaszok, illetve részeinek és különböző községeknek az önkényes összekapcsolása, azért, hogy ez által minden további a határmegállapító bizottság részéről való indoklásnak elejét vegyék, és a pártatlanság látszatát keltsék. Például: Helemba község (Ipoly szakasz) és határának visszacsatolását összekapcsolták Susa község (Salgó-Bánrévei szakasz) hovatartozásával. Susa község a békeszerződés szerint a magyaroké, de csehszlovák megszállás alatt volt, Helemba község a csehszlovák államhoz került. A határmegállapító bizottság szerint semmilyen érv nem teszi indokolttá a békeszerződés szerinti hovatartozás megváltoztatását. Így nem kapta vissza a magyar fél Helembát, ellenben Susánál a határvonal a község északi határán lett megállapítva, és a csehszlovák fél kérését (az átcsatolásra) elutasították.

A határvonal szakaszait nézve, a Köpcsényi szakasznál a hármas határpontot a békeszerződés szerint szavazták meg. A határmegállapító bizottság minden érveléstől elzárkózott, és a csehszlovák álláspontot érvényesítette.

Az Ipoly szakaszon, ahol a békeszerződés szerint az Ipoly folyó alkotja a határt a határmegállapító bizottság ezt, mint mozgó határt szavazta meg úgy, hogy a határ a folyó esetleges helyzetváltozásaiban is a vízfolyás főágának az alacsony vízállás mellett való középvonalát követi. A magyar delegációnak az a törekvése, hogy az Ipoly torkolatánál a határ az Ipolytól eltérjen és Helemba község Magyarországhoz visszakerüljön meghiúsult. Helemba község visszacsatolását azért akarta a magyar fél, hogy Szob helyett egy megfelelő és bővítésre is alkalmas határállomást kapjon. A Csata-Ipolysági vasútvonalra való tekintettel a békeszerződés azon a szakaszon, "ahol ez a vasútvonal az Ipolytól délre halad, a határt Csehszlovákia javára állapította meg, amennyiben ezen a szakaszon a határ elhagyja az Ipoly medrét a meglévő vasútvonaltól délre halad." A magyar delegáció első törekvése az volt, hogy ezen a szakaszon is az Ipoly alkossa a határt. E célból bebizonyította a határmegállapító bizottságnak, hogy a folyótól északra minden nagyobb nehézség nélkül megépíthető az összekötő vasútvonal, amely a folyó déli partján vezető jelenlegi vasútvonalrészt teljesen pótolhatná. A határmegállapító bizottság érdemben nem foglakozott a magyar javaslattal, és a határt általánosságban a békeszerződés szerint szavazta meg.

A békeszerződés ezen a szakaszon a határvonal kijelölésének tág teret engedett, ezért a magyar delegáció arra törekedett, hogy egyrészt megakadályozza a csehek - kapzsiságán alapuló - területnyereségre irányuló törekvéseit, másrészt a határvonallal minél jobban megközelítse a Csehszlovákiának ítélt vasútvonalat. Erre a célra egy a Hont, községet Szobbal összekötő vasútvonal tervezete kínálkozott. Ezzel a tervezettel - a terepviszonyok Magyarországnak kedvezvén a magyar delegáció elérte a célját. A határmegállapító bizottság a határt az egész szakaszon ennek a magyar vasúttervezetnek alapján szavazta meg, így a jelenlegi demarkációs vonaltól számítva 2300 kat. holdat csatoltak vissza Magyarországhoz.

Az Ipolytól (Ipolytarnóc) a Háromhatár hegyig (Somosújfalutól ÉK-re) terjedő szakaszon a határmegállapító bizottság a határt teljes egészében a békeszerződés szerint állapította meg, ezért csak kisebb területkérdések elintézése maradt hátra. A magyar delegáció arra törekedett, hogy megszavazott vízválasztó helyett, amellett elhaladó közigazgatási határok alkossák a határvonalat.

A Salgó-Bánrévei szakaszon a békeszerződés szerint a határvonalat egy vízválasztó alkotja. A határmegállapító bizottság ilyen esetekben ragaszkodott a vízválasztó pontos betartásához, és a békeszerződést is így értelmezte, s elvetette a magyar delegáció javaslatát, hogy a határ a vízválasztót átlépje. Itt azonban a határvonal - a csehszlovák delegációval való közös megegyezés alapján - a vízválasztó helyett, a szakasz keleti oldalán kétharmad részben követi a vízválasztó vonal mellett elhaladó közigazgatási határokat. Így Susa község egész határával (kb. 800 hold) visszakerült Magyarországhoz. A szakasz nyugati harmadában a határ nem tér el lényegében a vízválasztótól és a közigazgatási, illetve gazdasági határokat követi.

A Bánréve-Jánok szakaszról 1922. szeptember 26-án döntött a határmegállapító bizottság. Ugyanazt lehet elmondani, mint az előző szakaszról. A határvonal a magyar javaslat alapján részben követi a közigazgatási határokat. Jánok községnél - megtartva a kisgazdák birtokait többségét csekély területet vesztett a magyar fél. Ugyancsak megkapta a Bodvavendégi vasútállomást. Szilicétől nyugat felé a vízválasztó lett a határvonal, ami szintén a magyar félnek kedvezett. A Sajó környéki szakaszon is a birtokhatárt követte.

A Hernád nyugati szakaszán a magyar javaslat gazdasági érvekkel támasztotta alá egyrészt a megmaradt Abaúj vármegyének, másrészt azokat a községeket (Buzita, Him, Perény, Miglécnémeti, stb) amelyek visszacsatolását kérték, járási székhelyük Gönz felé gravitáltak. A magyar területen maradó községek főleg az úthálózat miatt vannak ráutalva a kért területekre. Az Abaúj vármegyében lévő három harántút közül, amelyek mindegyike csehszlovák megszállás alatt van, legalább a legdélibb kerülne vissza (Hidasnémeti, Perény, Buzita), hogy abba a magyar községek forgalma bekapcsolódhasson. Jelenlegi helyzetben az észak-déli irányba húzódó hegyhátakon keresztül a megye harántközlekedése lehetetlené van téve. A határmegállapító bizottság nem fogadta el a magyar fél érvelését.

A Hernádtól keletre eső szakaszon a magyar javaslat elsősorban a gróf Károlyi László uradalmi erdőbirtok végleges kettévágását igyekezett megakadályozni. A magyar álláspont némi elismerését jelentette, hogy a Károlyi féle birtokból mintegy 700 holdat sikerült visszakapni László tanyával együtt. A javaslat többi részét a határmegállapító bizottság elutasította. A mai - trianoni határtól sokszor eltérő - demarkációs vonallal szemben Biste községtől keletre mintegy 350 hold került vissza Magyarországhoz, ezzel szemben Buzitától délkeletre kb. 1800 hold területet kellett leadni, amelyen eddig a békeszerződés rendelkezéseinek ellenére magyar közigazgatás alatt volt.

A Sátoraljaújhely és Csap közötti szakaszon egyedüli eredmény az volt, hogy Sátoraljaújhely városának cseh területen lévő vízművét visszacsatolták. A vasútállomás cseh kézen maradt, mert kellett a vasúti összeköttetés Kárpátaljával.

A Csaptól a Magasligeti hármas határpontig terjedő szakaszon a magyar javaslat indoklása kettős szempontból történt. A gazdasági a magyar területen maradt községek legelői megszállt területen maradtak, és ez az állattenyésztést lehetetlené teszi. A másik szempont árvízvédelmi volt, mert a magyar javaslat biztosíthatta volna az árvízvédelem félig-meddig sikeres lehetőségét. Az eredmény itt sem volt kielégítő, a megszavazott vonal csak jelentéktelen változásokat eredményezett a demarkációs vonallal szemben. A határmegállapító bizottság csak a legkirívóbb birtokátvágásokat igyekezett néhol megszüntetni. A magyar fél nyeresége csak a Daróc község kb. 900 holdas határának és kelet felé azon túl fekvő birtokainak kb. 20 hold visszaadása, valamint a Badalói komp, és Badaló nyugati határában fekvő néhány magyar kisbirtok volt. A határmegállapító bizottság eredménye 10 014 kataszteri hold visszaszerzett terület volt. Azonban 76 község területét kettészelték, 290 egyéni birtokosnak szétvágták a birtokát.

Forrás: Rubicon | Szerző: Suba János