header pattern

Szerémség

A Duna és a Száva közötti nagytáj. A Szerémség területe Sirmium központtal már az ókorban értékes kultúrterületté vált. A római birodalom bukása után ugyan gyakran gazdát cserélt, de provinciális kultúrájának fontos elemei megérték a magyar államszervezés időszakát. A középkorban vármegyét szerveztek területén, melynek határa a Szávától délre húzódott.

A középkori Mo. egyik legértékesebb mezőgazdasági vidéke volt, európai hírű szőlészete révén, egyben jelentős szerepet játszott a mezővárosi (Kamonc, Újlak) elemek társadalmi, kulturális mozgalmaiban (huszitizmus, eretnekmozgalmak).

Szőlő- és bortermelésében a messzebb fekvő erdélyi és a Duna menti oppidumok, civitasok polgársága mint extraneus birtokos volt érdekelt (pl. Szeged polgárainak 15. sz.-i bortermeléséről több adat maradt fenn).

A hódoltság ideje alatt teljesen tönkretették a hadműveletek. Lakossága elpusztult, elmenekült. Szerb és horvát települők ülték meg. A 18. sz.-ban rajtuk kívül német, szlovák, cseh, ukrán telepesek is megjelentek. A 18–19. sz.-ban dunántúli és bácskai kivándorlás eredményeként több magyar szórványa is keletkezett (pl. Maradék, India, Ürög, Nyékinca, Herkóca). 1764-ben két másik vármegyével együtt Fiume városáért cserébe lett Horváto. része. Ma Jugoszláviában a Szerb Szocialista Köztársasághoz tartozik.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon 
(A Hungarológiai Intézet Tudományos Közl., 1972).